Gyászképek (idézetek)

Linkek

Képgalériák

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Virágok, gyertyák, versek!

Búcsúzni jöttem hozzád,

bár kevés a szó, a gondolat,

a csend itt belül, s a fájdalom

az, mi örökre megmarad.

Elmentél csendesen... csak úgy!

Hiányod érzem a csontjaimban.

Keserves könnyeket ontok

és hiába hívlak untalan.

Sötét, rideg és nyirkos éjben

a sok csillag lélekként ragyog.

Avar zörög a talpak alatt,

kerti úton kavics csikorog.

Lidérces fényű holt városban

a könny hűvös patakként csorog,

Fejfát ölelő fájdalmakat

vigasztalnak égi angyalok!

Az ég is beborult, az eső szakadni kezd,

Sír mindenki, a fák, a szelek.

Suttogásukban ott hallani a Neved,

Szívünkben őrizzük örök emlékedet!

Mindenhol csend van, béke és nyugalom,

Csak a szívünkben van igazi fájdalom.

Csak állunk némán a sírnál, s arra gondolunk,

Hogy valamikor egyszer ismét találkozunk.

"Már csak emlék vagy, s ez olyan nehéz,

Hisz úgy fáj a szívünk, hogy elmentél.

Elhívtak tőlünk a távoli fények,

De mi még mindíg visszavárunk téged.

Tudjuk, hogy nem jöhetsz, így csak könnyezünk,

Fájó szívvel, gyertyalánggal Rád emlékezünk.

"

Belépés

Kereső

Oldalak

0.002 mp