Gyászképek (idézetek)

Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.

Hiányzol.
Az életemből, az ágyamból,
a vonuló felhők futásából,
az ébredő nap első sugaraiból.
Hiányzol a tárgyakból,
amelyeket megérintek,
hiányzik a tükrömből az arcod.
(...)
Nehéz csönd nyomja szívemet.

Nagy István Attila

Hiányzik az érzés, mit melletted éreztem, 
Hiányzik az idő, mit veled tölthettem, 
Hiányzik amit adtam, s amit cserébe kaptam, 
Hiányoznak az emlékek 
és a veled töltött gyönyörű szép percek.

Ahogy az időn átrohantam 
Elkísértél ezer alakban 
Amikor  magam maradtam 
Visszatértél ezer alakban

,,Megpihent a meggyötört szív, mely annyi fájdalmat megért, Fáradt teste elpihent az örök élet mezején. A sok fájdalom mind elillant, tovatűnt egy perc alatt, Erre várt e megfáradt szív, erre kérte az Urat."

,,Véget ért a szenvedésed, szívedben nyugalom, miénkben, kik itt maradtunk, el nem múló fájdalom."

"Elhervadó őszirózsa, hulldogáló tarka lomb, Boruljatok sírhalmomra, legyen bársonypuha domb. Elrepültek már az évek, Isten sok napot adott, Megtört testtel földbe térek, de szívetekben ott vagyok."

 

 Visszaadom tested pihenj  hát kedves

Álmodd azt a csendben,hogy szép volt ez a világ

Érzem ,hogy itt vagy,még most is velem,

Bennem élsz tovább,míg dobog a szívem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak Neked egy rózsaszál. 

Erős, mint Te voltál! 

Ezzel köszöntelek Téged itt, 

Hol minden csendes és meghitt. 

Lehajolok sírodhoz, 

Vázába teszem a virágot, 

S elmondok egy imát Érted, 

Még mindig szeretlek Téged !