Gyász, fájdalom, szomoráság, bánat!





"Engem már csakis szép helyek várnak,
Kék hegyek zöldülő mezők,
Ahol nem lesz több kin,
S nem lesz több bánat
Csak angyalok mindenfelől..."





Nem hittem volna, hogy ily fájdalmas a halál,
Nem hittem volna, hogy valaha is itt hagynál.
Most már tudom, a gyász égető fájdalom,
Mégis reménykedem: ez az egész csak rémálom.





Megállunk sírodnál csendesen,
Tudjuk, hogy odalenn már
Nem fáj semmi sem.
Könnycsepp gördül arcunkon,
Mert hiányzol nagyon.
Nyugodj csendesen,
Legyen békés álmod!
Találj odafenn örök boldogságot!






A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok,
Vigyázzák a léptünk, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét!




























