Gyászképek (idézetek)

Linkek

Képgalériák

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Hiány, fájdalom, gyász

Nézem a holdat,

És neki suttogom el a bánatom,

Velem együtt zokog az éj is,

Csillagok ezrein rezeg a fájdalom.

Magamba zárom a téged hívó szavakat,

Hisz hozzád már úgysem érnek el,

Imaként suttogom az éjbe a neved,

De csak az ágak közt táncoló szél kapja fel.

Ha most a szemembe nézhetnél,

Láthatnád, hogy könnyezem,

De láthatnád azt is, hogy a könnyfátyol mögött,

Még mindig ragyog bennük a szerelem...

Itt vagyok hozzád közel,

De hangom még sem hallod.

Elmentél oda, túlra át,

Hol nem érnek utol a sóhajok.

Síremléked boltívén

Némán gubbaszt egy fekete madár.

Velem együtt gyászolja azt, hogy nem vagy,

Hogy veled kihunyt egy fénysugár.

Lehajtom fejem fejfádra,

Szememből az emlékezés könnye csorog,

Szívembe szúrnak emlék szilánkok,

Jéggé dermednek fenn a csillagok...

Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,

könnyek között emlegetjük a Te drága neved.

Elmentél tőlünk egy végtelen útra,

melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.

Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,

mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!

Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az

Érted hulló könnyeket.

Most a fájdalom üvölt bennem, karmol, tép, szétszakít,

De az élet mindvégig arra tanít, hogy elviseld a kínt.

Miért Ő? Miért ment el Ő is ily korán?

Nem érdemelt az élettől többet talán?

A sok miértre nincsenek válaszok,

Fájlalom, de választ én sem kaphatok.

Belépés

Kereső

Oldalak

0.02 mp