Gyászképek (idézetek)

Linkek

Képgalériák

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Fájdalom, hiány, gyász

"Kimondanám, de nem lehet.

Néma az út, kihalt a táj.

Beszélnék, de nem tudok.

Fúj a szél és poros a szám.

Elmondanám, ha engednéd,

hogy néma az út és kihalt a táj.

Kiáltanám, ha kérdenéd,

hogy minden üres és fáj!"

"Bár csak a kezembe tehetnéd kezed

Ujjaiddal ismét szorítanál

Vállamra hajtanád fejed

S ölelnélek ismét féltőn át

Nézném szemed tekintetét

Melyben látnám a megnyugvást

Hogy karom közt Téged nem érhet

Semmi baj hiszen féltőn vigyázok Rád

Emlékek kérlek hagyjátok hogy

Lelkem a lelkével szálljon

Zúgó szélben szép reménnyel

Egyszer még karomba zárhatom tán"

Őrangyalom, most ez órán Jöjj el kérlek, ide hozzám,

Égből szállva, földre érve, Repülj lelkem közelébe.

Segíts, hogy a gondok fátylán, Ha magamtól nem is látnám

Fényed hozzám átragyogjon , Kedves lelked körbefogjon.

Old fel lelkem száz bilincsét, Hozd el hozzám most a békét,

Hogyha szólsz azt meghallhassam, Vagy ha jelt adsz megkaphassam!

"Gondolok rád akkor is, mikor nem beszélek rólad.

Ott vagy minden nevetésben, a szerető ölelésben.

Ott vagy minden hallgatásban, a néma kiáltásban.

Mikor fákon csiripelnek a madarak jelezvén,

hogy ezzel is újra itt a tavasz.

Ott vagy a nyíló virágokban, a reggeli napsugárban,

A hajnali ébredésben, az éjszakai csendben.

Ott vagy minden rezzenésben, az érintésben,

A viharban hajladozó fákban, minden percben és órában.

Itt vagy velünk, tudom. . . , érzem,

Bár a szemem nem lát téged! "

Belépés

Kereső

Oldalak

0.001 mp