Gyászképek versek idézetek szegfűk csokrok








"Megpihent szíved,
szemed álomba merült,
Fel szált a lelked
Angyalok közé került, nappal
Angyalként jössz hozzánk,
Éjjel csillagként ragyogsz,
Igaz nem látunk, de tudjuk,
fentrõl mindig Ránk mosolyogsz."









Elmentél tõlünk a csillagok felé,
Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé.
Arcunkat könny mossa, mert nem vagy már többé,
De szívünkben emléked élni fog örökké!












Ott vagy minden nevetésben,
A szeretõ ölelésben.
Ott vagy minden hallgatásban,
A néma kiáltásban.
Minden percben és órában
Itt vagy velünk. Tudom! Érzem!
Bár a szemem nem lát Téged,
De a szívem érez.













A neved a szél simítja egy táblán,
Az örök kék ég alatt az örök magány,
De mégis bennünk élsz tovább,
Mert az emlék erõsebb, mint a halál.











Eljöttem hozzád, itt vagyok újra Veled,
nem kulcsolhatom többé kezembe kezed.
Az utad tovább csillagösvényen járod,
fényévnyi távolok már a Te világod.








"Elhervadó õszirózsa, hulldogáló tarka lomb, Boruljatok sírhalmomra, legyen bársonypuha domb. Elrepültek már az évek, Isten sok napot adott, Megtört testtel földbe térek, de szívetekben ott vagyok."










"Engem már csakis szép helyek várnak,
Kék hegyek zöldülõ mezõk,
Ahol nem lesz több kin,
S nem lesz több bánat
Csak angyalok mindenfelõl..."























