Gyászképek (idézetek)

Linkek

Képgalériák

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Virágok, gyertyák, idézetek.

Sok idő mi elmúlt már, de szívemben itt maradtál.

Az élet múlik, de az emlékek élnek,

s míg élünk őrizzük őket.

Angyalok suhannak gyertyaláng fölött,

a jövő előtt, a múlt mögött.

Emlékszem azokra kik nincsenek közöttünk,

talán lelkük röppen itt fölöttünk.

Törékeny angyalként vigyáznak ránk,

mindegyik lélekért,égjen egy láng.

Így őrzöm őket szívembe zárva,

ég értük esténként egy gyertya lángja!

Nézd a könnycseppet, ahogy lecsordul az arcomon!

Kint esik az eső, kopognak a cseppek a sírodon.

El sem búcsúzhattam! Elrohant az alkalom.

Fájó szívvel gondolok reád minden keserves nap,

Minden pillanat ajándék, amit az emléked ad.

Lehullott egy levél, üres lett a ház,

Nincs már senki, aki most lelkedre vigyáz.

Elment, mert parancsra kellett mennie,

Ideje nem volt köszönni, sem búcsút vennie.

Most a fájdalom üvölt bennem, karmol, tép, szétszakít,

De az élet mindvégig arra tanít, hogy elviseld a kínt.

Miért Ő? Miért ment el Ő is ily korán?

Nem érdemelt az élettől többet talán?

A sok miértre nincsenek válaszok,

Fájlalom, de választ én sem kaphatok.

Magányomban köszönt az est egy hosszú, fáradt nap után,

Ágyam szélén kuporgok, s tekintetem megpihen szűk szobám kopár falán.

Emlékek képe hívogat, s képzetem újra elindul feléd,

Néma könnyeket hullajtok, és ökölbe szorítom reszkető kezem.

Ellenem szövetkezik a csend, hálóját vetette ki rám,

Én kiáltanék, de nem tudok, erőtlen testem áldozat.

Arcomat a párnámba temetem, mély barázdákat szántott lelkemen a fájdalom.

Felsírok, mint egy kis gyerek, mert hiányod fáj nagyon.

Belépés

Kereső

Oldalak

0.002 mp