Linkek
Képgalériák

l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Virágok, csokrok , gyertyák, idézetek!

Óh, Istenem! Hogy írjam le, amit érzek,
 
hogy írjam le, hogy hamvadó szívemben
 
ezer sebből vérzek,
 
távozásod felfogni nem lehet,
 
csak hullatjuk Érted
 
a vonásainkat torzító, fájó könnyeket.
 
Messze távol, egy szelíd kis csillag ragyog,
 
oda csábítottak el az angyalok!
 
 
 
 
 
 
És én itt maradtam, nekem még itt van dolgom,
De arcod, mosolyod, én a szívemben hordom.
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig csak élek.
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.
 
A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.
 
 
 
 
 
 
 
 
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem ,,,,, éltem halálomig.
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
 
Emlékezz rám.
 
 
 
 
 
 
 
Dermedt, fagyos reggel csendesebb a világ,
Az asztalon fényképed, fehér gyertya, virág.
Rád gondolok most is, széttépett lélekkel.
Örök fájdalommal, örök szeretettel!
 
 
 
 
 
 
 
 
"Én fognám a kezedet
vissza hoználak ha lehet
de sajnos ez csak ábránd
de az emléked megmarad
és örökké szívembe zártalak
mindig emlékszek majd rád
amíg újat és újat dobban a szívem
s az életem után legalább újra veled leszek
 
 
 
 

 

 

Belépés
Kereső
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.01 mp