Képek , versek , idézetek




Hordozzuk fájdalmainkat, ki tudja meddig még
Nincs megírva sehol, hol, s mikor lesz a vég,
Szeretet gyertyám lángja mindaddig ég,
Amíg el nem szólít a magasságos ég!




„Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...”





“Alszol, alszol nagyon mélyen
Hogy többé föl nem ébredsz
Pirosló hajnal se ért már Téged
Hiába várjuk ébredésed.
Drága szerettünk
Fájdalmas emléked
Vérző szívünkbe vésted”





Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk, el nem felejtjük.









































