Gyászképek (idézetek)

Horváth M. Zsuzsanna
Emléked őrzöm...

Sírodon egy kicsi virág,
szomorúan nézek le rá.
Csillog a könny a szemembe'
emléked őrzöm a szívembe'.
Hiányod fáj mindig várlak,
lelkem megöli a bánat.
Tudom nem jössz, messze mentél,
hideg földben megpihentél.
Gyertyát gyújtok, sercegve ég,
lobban a láng... csillagként élsz.
Kicsi virág, fehér rózsa,
szirmod hull e kedves sírra.
Sziromlevél gyöngyszemfátyol,
fehér lepelként őrzi, örök álmod.

"Lelked, mint fehér galamb, csendesen szállt. Hiába keresünk, könnyes szemünk már többé nem talál. De tudjuk, hogy a csillagok között a legfényesebb Te vagy. Utat mutatsz, mert szívünkben örökre ITT MARADSZ!" 

"Nincsen felettünk hatalma a sírnak,
Köszönöm, hogy szép éveink voltak.
Örök az arcod nem száll el a szavad,
Minden mosolyod az emlékemben marad.
De az élet csendesen megy tovább,
Fájó emléked elkísér egy életen át!"

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziről kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.
/Várnai Zseni/