Emlékezés , fájdalom , gyász





Itt vagyok hozzád közel,
De hangom még sem hallod.
Elmentél oda, túlra át,
Hol nem érnek utol a sóhajok.
Síremléked boltívén
Némán gubbaszt egy fekete madár.
Velem együtt gyászolja azt, hogy nem vagy,
Hogy veled kihunyt egy fénysugár.
Lehajtom fejem fejfádra,
Szemembõl az emlékezés könnye csorog,
Szívembe szúrnak emlék szilánkok,
Jéggé dermednek fenn a csillagok...





Rég már, hogy örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
Elmentél tõlünk egy végtelen útra,
melyrõl csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél!
Visszahozna a szeretet, és letörölnéd, az
Érted hulló könnyeket.





Angyalok suhannak gyertyaláng fölött,
a jövõ elõtt, a múlt mögött.
Emlékszem azokra kik nincsenek közöttünk,
talán lelkük röppen itt fölöttünk.
Törékeny angyalként vigyáznak ránk,
mindegyik lélekért,égjen egy láng.
Így õrzöm õket szívembe zárva,
ég értük esténként egy gyertya lángja!





Pihenjetek csendesen a csillagok közt,
Hol nincs már több fájdalom,
De szívünkben itt lesztek míg élünk e világon!































