Fájdalom , emlékezés, bánat.
Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.




Árvaként lelkünkbe hatol az emlék
magára ölti a gyász köntösét
örökre szívünkbe zárjuk, kit nem rég
elvitt a kegyetlen gyilkos sötét.




Fekszem egy álomszép réten
s körülöttem táncolnak az angyalok...
szaladnék feléd, sietnék
hozzád,... de sajnos már nem tudok.
Ha majd leszáll az éj válassz
magadnak egy szépen fénylő csillagot...
az a fénypont vigyáz majd rád..
ha hiszed azt, hogy ott vagyok....





Hirtelen mentél el, köszönni sem tudtál,
örökre lecsuktad csillag szemed
vigyázunk az álmodra... Te csak aludjál!
Kedves szerettünk Isten Veled!



A nagy vízen túl , hol felém intesz,
hangod, mosolyod emléke lebeg.
Hiányod szívembe mar, mert velem vagy míg élek.





Szomorúfűz hervadt lombja
Ráborul e sírhalomra
Édes lesz ott megpihenni,
Odalent már nem fáj semmi,
Nem fáj semmi.

























