Gyertyák, virágok, idézetek










Álmainkban találkozunk,
Lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit,
Békesség és szeretet.










Annyira szeretünk,hogy
Míg élünk,szívünkben maradsz,
Szereteted örökké parázslik,
Soha ki nem alszik.










Múló magány gyötrő percei,
édes álom féltett vétkei.
Lefolyó könnyek, mik valamit mondanak,
fájó szívek, mik darabokra hullnak.
Néma világ, mely megöl és eltipor,
kínzó fájdalom szívembe hatol.
Kisírt szemek, bánattal telve,
vérző érzelmek a szívembe temetve!








„Túl sötét lett a nappal és túl sötét az este is,
A valóság túl szomorú az álomvilág meg hamis,
Elfutnék az emlékek elől, de nincsen hova,
Hisz Ő az, akit nem fogok elfelejteni soha.”









Hulló könnyekkel állok sírod felett,
a koporsó bezárta legdrágább kincsemet.
Megállt egy szív, mely élni vágyott.
Csak az idő múlik, feledni nem lehet.
Nehéz az életet élni nélküled.
Felejteni téged soha nem lehet.
Ha a bús napjaim le fognak telni,
Oda vágyom hozzád megpihenni.






