Gyászképek, versek, idézetek





"Kereslek Téged a zajban, a csendben,sivár puszta tájban, s őrjítő tömegben.
Álmomban a Te arcodat látom,felébredni ezért, többé sosem vágyom.
Múlnak a napok, s fakul a remény,hogy valaha egyszer újra látlak én.









Elmegyek hozzád mindig, amíg élek,
Nem hagylak magadra, mindig visszatérek!
Ha eljő az én órám, hozzád hazatérek.









Szívünkben hordjuk örök emléked. Te voltál nekünk a biztató remény,
Nehéz napjainkba is az utat mutató fény. Múlik az idő,de a fájdalom nem csitul,
Szemünkből a könny naponta kicsordul. Tudjuk,hogy csodára hiába várunk,
Nyugodjál békében,szívünkből kívánjuk."






Ha fejfád mellett ég a gyertya,
Látjuk benne arcod,
Odaföntről-messzeségből,
Karod felénk nyújtod.
Vigyázol ránk most is,tudjuk,
Ugyanúgy mint régen,
Drága jó apám,
sosem feledünk téged!








Nem kérem, hogy ne fájjon, ha valaki elment,
A változás az mindig új könnyeket serkent.
De tudd, hogy mi változik, el nem tűnik végleg,
Emlékezz és ők sem felejtenek téged!
Nézz néha az égre, s a felhőkön túl lássad,
hogy VOLTAK, VANNAK, LESZNEK, akik Rád vigyáznak!

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk, el nem felejtjük.






