l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Gyertyák, virágok, idézetek

 
Fényképed mellett este gyertyát gyújtok, 
hogy a lelked legyen nyugodt. 
Megsimogatom a képen az arcod, 
s holnapig elbúcsúzom. 
 
 
 
 
Lehajtom fejem fejfádra,
 
szememből az emlékezés könnye csorog.
 
Szívembe szúrnak, emlék szilánkok,
 
Jéggé dermednek fenn a csillagok.
 
 
 
 
 
Elmúlt, mint száz más pillanat
s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek őrzik nem szavak.
Elmúlt, mint száz más pillanat,
talán szívünk jelezte csak:
nem is gondolkodtunk szavakban.
Elmúlt, mint száz más pillanat,
s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan!
 
 
Gyertya, gyertya, gyertya lángja,

Vidd üzenetem a Mennyországba!

-Mondd meg neki, hogy szeretem,

Nélküle már nincs életem!

 

 

Az ember akkor a legmagányosabb, 
Amikor sokan vannak körülötte, 
De nincs ott az az egy, 
Aki benne van minden csendben.

Van egy asszony a földön, 
ki nagyon szeret Téged 
Még az életét is feláldozná Érted. 
De hiába tenné, vissza már nem kaphat, 
Hisz Te már a lelked az égieknek adtad.
 
Összetört a szíve, bánat lett a társa 
Helyét a világban többé nem találja. 
Simogatja sírod, gyertyákat gyújt Érted
Te pedig őt fentről szomorúan nézed. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

 

Belépés
Kereső
Oldalak
0.012 mp