l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Szeretteinkért, emlékére, szeretettel

Elmentél messzire, távol a világtól. 
De szívemben emléked örökké lángol. 
Perzselő tüze sokszor meg-megéget. 
Teremtőm óvd Őt, csak erre kérlek!
 
 
 
 
Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számít most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.
 
 
 
Már nincs benned félelem 
A fájdalom eltűnt rég 
Szörnyen súlyos a csend 
Beleremeg az ég 
Nem tartott vissza semmi 
Téged zuhanni hívott a szakadék
Halkan dúdol a csend 
Azt súgja: találkozunk mi még
 
 
 
Könnycsepped zuhan az égből 
keres minket szüntelenül 
de nem talál meg minket soha 
mert porba hull és így ér véget az útja
Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek, 
Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!
 
 

Szeretlek míg eljön értem is a halál, 
És melletted leszek odafent talán. 
Várom már hogy újra láthassalak, 
Mert a szívem most ketté hasadt! 
 
 
 
 
Szívünkbe markol az emlékezés, kedves arcod mindig bennünk él, 
Időnk szabott, óránk száma kevés, e nap a tiéd, előttünk a tél. 
Hogy nem lehetsz velünk, ma is fáj, nélküled üres a mozdulat. 
lelkedet őrzi a ködös táj, Veled száll tovább a pillanat.
 
 
 
 
 

 

Belépés
Kereső
Oldalak
0.011 mp