Szeretteinkért, emlékére, szeretettel




Elmentél messzire, távol a világtól.
De szívemben emléked örökké lángol.
Perzselő tüze sokszor meg-megéget.
Teremtőm óvd Őt, csak erre kérlek!




Szívemben mindig ott élsz,
lelkemnek már része vagy.
Nem számít most a távolság,
Magad vagy bennem a gondolat.


Már nincs benned félelem
A fájdalom eltűnt rég
Szörnyen súlyos a csend
Beleremeg az ég
Nem tartott vissza semmi
Téged zuhanni hívott a szakadék
Halkan dúdol a csend
Azt súgja: találkozunk mi még



Könnycsepped zuhan az égből
keres minket szüntelenül
de nem talál meg minket soha
mert porba hull és így ér véget az útja
Bárhol jársz, tudd, hogy mindenütt a szívedben élek,
Bárhol jársz, én már nem tudlak feledni téged!



Szeretlek míg eljön értem is a halál,
És melletted leszek odafent talán.
Várom már hogy újra láthassalak,
Mert a szívem most ketté hasadt!




Szívünkbe markol az emlékezés, kedves arcod mindig bennünk él,
Időnk szabott, óránk száma kevés, e nap a tiéd, előttünk a tél.
Hogy nem lehetsz velünk, ma is fáj, nélküled üres a mozdulat.
lelkedet őrzi a ködös táj, Veled száll tovább a pillanat.






































