Idézetek, képek, versek

Linkek

Képgalériák

l

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Idézetek, képek, versek

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek,

Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett,

És csak az maradsz,

Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem, kedves,

S én hagytam, hogy menj csak el,

Hiába lett volna minden,

Ki menni akar, engedni kell.

Heinrich Heine

Hiányzol.

Az életemből,

a vonuló felhők futásából,

az ébredő nap első sugaraiból.

Hiányzol a tárgyakból,

amelyeket megérintek,

hiányzik a tükrömből az arcod.

(...)

Nehéz csönd nyomja szívemet.

Nagy István Attila

Nem látlak, nem érintelek, de mégis érezlek. Itt bent, a lelkemben van egy hang, ami csak veled szól szépen. Te hallod, amit én? A szívünk dallamát? Egy lélek, ami ketté vált és külön úton jár, de ugyanazon célért hajt. Önmagáért. Értem. Érted. Értünk. Mert egyek voltunk és egyek leszünk. Egy olyan dallam, ami csak együtt szólhat tisztán. Külön-külön is létezhet és szólhat, de csak együtt hangozhat igazán szépen.

A könnyek soha nem múlnak el, szívünkben már nem lesz sem tavasz sem nyár, csak sivár kopárság. Olyanok lettünk, mint a viharvert kopasz fák a hideg télben. Átszűrődik néha a napsugár, de az igazi fényt elvitte Ő, amikor elment. A lelkünkbe pedig beköltözött a szomorúság és a magány. (BK)