Linkek
Képgalériák

l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Gyász emlékezés gyertyák virágok

 

 

Te voltál bennem az akarat,
Te voltál, de helyette fájdalom maradt.
A boldogság szívemben örökre elbújt,
Mert kit nagyon szerettem, elhunyt.
 
 
 
 
 
 
 
Örökké itt várok Rád estelente, 
Arra, hogy végre hazagyere!
Nézem a gyönyörû csillagokat az égen,
És arra gondolok,
Vajon hol lehetsz most éppen!
 
 
 
 
 
 
 
Csak egy kósza szél, mi még lágy, simogat néha,
De gyorsan tovaröppen, s utána minden oly néma.
Csak a lelkem kiált, oly kétségbe esve,
Mert minden mi szép volt, itt van eltemetve.
 
 
 
 
 
 
Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk, el nem felejtjük.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Arcodba temettem
szerelmem, mindenemet.
Szikkadt földön, köves égen
hol keresselek?
Álmaimban gyönge álmod
sohasem kisért.
A hold párkányain jár ki
nem halt, mert nem élt.
 
 
 
 
 
 
 
„De nehéz nevetni, amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborult égre!
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat!”
 
 
 
 
 
 
 
Nem bírom már nélküled 
 
csak látni szeretnélek,
 
könnyes szemmel magamhoz ölelnélek,
 
megcsókolnám arcod kezed,
 
minden lépted nyomát
 
csak hadd lássam még egyszer mosolyod!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Elmentél tőlünk a csillagok felé, 
 
Aranyló csillagpor hull már a lábaid elé. 
 
Arcunkat könny mossa, mert nem vagy már többé, 
 
De szívünkben emléked élni fog örökké!
 
 
 
 
 
 
 
Nem hittem volna, hogy ily fájdalmas a halál,
Nem hittem volna, hogy valaha is itt hagynál.
Most már tudom, a gyász égetõ fájdalom,
Mégis reménykedem: ez az egész csak rémálom.
 
 
 
 
 
"Kimondanám, de nem lehet.
Néma az út, kihalt a táj.
Beszélnék, de nem tudok.
Fúj a szél és poros a szám.
Elmondanám, ha engednéd,
hogy néma az út és kihalt a táj.
Kiáltanám, ha kérdenéd,
hogy minden üres és fáj!"
 
 
 
 
 
 
 
 
"Virágerdõ sûrûjében, pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért, messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk, lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit, Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok, múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED! "
 
 
 
 
 
 
 
 
Elõtted az örök fény, utánad a gyász a bánat
Búsongó özvegyednek sûrû könnye árad
Sírva siratlak amíg élek
Téged soha nem feledlek.
Hosszú éltetek után haláltok nem örök elmúlás
Fájón õrzöm drága emléketeket
Hittel hiszem lesz még feltámadás.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

Belépés
Kereső
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.011 mp