Idézetek, gyászképek , versek






A csillagok hívták Őt maguk közé.
Nincs oly dolog,mi feledtetné.
Drága kincsként őrizzük emlékét.
Rávéssük szívünkre az Ő arcképét.
Áldásért könyörgünk szellemének.
S egy másik életben
majd együtt leszünk végleg





Szemed aranylik a végtelenben. Gyötör hiányod-fájón éget.
Érted, utánad reszket a szívem, arcom égeti záporozó könnyem.




Álmokra várok minden este,
De csak várok reménykedve.
Nem jönnek, mint ahogy Te sem
S a valóság súlya a legnehezebb.










Semmi nem olyan nélküled,
Magányosan járom a régi helyeket,
Kereslek, kereslek
És a szívemben talállak meg!








Véget ért egy út, az életednek útja, elmentél most tőlünk egy hideg-rideg útra!
Égjen itt most minden gyertya a Te emlékedre,
ígérjük hogy nem felejtünk, őrzünk egy életre!!!
Égjen itt most minden gyertya a Te emlékedre,
ígérjük hogy nem felejtünk, őrzünk egy életre!!!





Meglátlak Téged, és örülök, hogy itt vagy,
Örültem nagyon. . . de a látszat cserben hagy. . .
Még messze vagy, de én türelmesen várok,
Már közeledsz felém. . . a fellegekben járok.
Már majdnem itt vagy, kedvesen mosolyogsz rám,
Minden szép és jó, már karjaim nyújtanám!
De megfordulsz hirtelen, s eltűnsz a ködben, Nem tehetek semmit, csak könnyezek csöndben!










.





