Fájdalom, hiány, gyász!
Csend honol.. Nincsen dal..
és már mosoly sincsen..,
könnyek csorognak...fájdalom mar belém
csupán emléke él a múltnak,
de nincsen mi vigasztaljon,
mert meghalt a remény...




Minden percben mellettem vagy,
Sose hagynál el.
Csak az ad erőt, hogy tudom
Semmi nem múlt el.
Sose hagynál el.
Csak az ad erőt, hogy tudom
Semmi nem múlt el.




Szavakkal el nem mondhatom,
versben le nem írhatom,
hogy mennyire hiányzol.
Nélküled nem ragyog a napsugár,
s oly szürke lett az egész világ.
Nincs rá szó és nincs rá hang
és nincs senki,
aki visszaad,
s míg élek,
erre nincs vigasz.




Az élet oly törékeny, oly rövid,
leírni is nehéz, hogy már nem vagy itt.
Elmondani nem tudom, mi az, amit érzek.
Úgy fáj a szív idebenn,
hogy már nem látlak Téged...




Te ragyogsz a legszebben nekem.
Lényed itt Él örökre szívemben.
Fénysugár vagy álmaim tengerén,
Féltve őrizlek lelkem rejtekén.




"Bárhogy is fáj, Te sose sírjál,
mennem kellett és nem kérdeztek,
de mindenhol Veled leszek, s fogom kezed,
Járd utad tovább, emlékezz és gondolj Rám,
Szívedben megtalálsz s végül rám találsz!"












