Képek , versek














Mikor nincs melletted senki, s úgy érzed hogy vége,
Kulcsold össze két kezed, nézz fel az égre.
Ott van Õ, ki meghallgatja szíved minden bánatát,
Ott van Õ, ki megérti, hogy neked mennyire fáj.
Õ ott van a lelked mélyén, ott van ha fáj a magány.
Õ vígasztal, ha sírni lát, mert Õ vigyáz rád!












Nem felejthet aki szeret
Nem múló az emlékezet
Könny a szemben bú a szívben
Felejteni nem lehet
Szeretteink pihenjetek
Szívünkben mindig éltek
Eljön majd a viszontlátás
Sírotokon legyen áldás!











A temetõben ezer gyertya lángol,
Sír a szél, mert kit szerettél, távol,
De õk Téged megtalálnak bárhol.
Csönd van, nyugodt a szél,
S halkan a füledbe súgja:
Akit szerettél, benned él!






Nem tudom, hogy mikor, hogyan vagy hol,
Nem tudom, majd lélegzek- e még,
De egyszer, valahogy és valahol,
Hol összeér a föld és az ég;
Találkozunk még!!!!












