Linkek
Képgalériák

l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Virágok gyertyák

 
Óh, Istenem! Hogy írjam le, amit érzek,
 
hogy írjam le, hogy hamvadó szívemben
 
ezer sebbõl vérzek,
 
távozásod felfogni nem lehet,
 
csak hullatjuk Érted
 
a vonásainkat torzító, fájó könnyeket.
 
 
 
 
 
  A könnyek a szememből folynak,
 
      S mind csak hozzád szólnak.
 
       Válasz már nem jön, nem létezik. 
 
     Csak az én lelkem emlékezik.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 Megállt az idő, oly csendes az éj,  halk szavú tündér az életről mesél.
 
Szomorú ódája bús és lázadó... Ezt hallgatni jó, de  szívet fájdító.
 
Valaki most sír, egy könnycsepp csordul . 
 
Az én arcomon is egy bús lassan elindul...  Nagyon -Nagyon HIÁNYZOL.!
 
 
 
 
 Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.
 
Tavasz, nyár,  ősz és tél, nélküled fúj itt a szél.
 
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
 
Égő könnycsepp mond meg neki, hogy szeretjük,
 
S amíg élünk el nem felejtjük.
 
 
 
 
 
 
 
 
Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Születtem ,,,,, éltem halálomig
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen, 
oly vonzó a fényed, mit nem érek el. 
Álmomban látlak és mindennap várlak, 
mert amíg élek, nekem csillag leszel...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

Belépés
Kereső
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.009 mp