Elhunyt szeretteink emlékére!







Meglátlak Téged, és örülök, hogy itt vagy,
Örültem nagyon. . . de a látszat cserben hagy. . .
Még messze vagy, de én türelmesen várok,
Már közeledsz felém. . . a fellegekben járok.
Már majdnem itt vagy, kedvesen mosolyogsz rám,
Minden szép és jó, már karjaim nyújtanám!
De megfordulsz hirtelen, s eltűnsz a ködben,
Nem tehetek semmit, csak könnyezek csöndben!







Meglátlak Téged, és örülök, hogy itt vagy,
Örültem nagyon. . . de a látszat cserben hagy. . .
Még messze vagy, de én türelmesen várok,
Már közeledsz felém. . . a fellegekben járok.
Már majdnem itt vagy, kedvesen mosolyogsz rám,
Minden szép és jó, már karjaim nyújtanám!
De megfordulsz hirtelen, s eltűnsz a ködben,
Nem tehetek semmit, csak könnyezek csöndben!
Arcomon a könny, mint gyöngy gördül végig,
Olyan sokat sírtam, ha felfűzném elérne az égig.
Eljutna hozzád bánatos sóhajom,
Hogy édes arcodat most már nem láthatom.
De talán eljutna hozzád egy szó: SZERETLEK.
Ha messze is vagy csak TÉGED SZERETLEK!
Magaddal vitted szívem egyik felét,
S a másik fele itt a földön nem találja helyét.
Majd ha ott leszek Én is veled,
Akkor leszek boldog, s a szívem egyben veled.














































