Gyász, idézet, vers, gyertyák













„Dúdolnám a szívem legszebb dalát,
Hogy "Nélküled nem létezem" de nem hallanád.
Dúdolnám a szívem bús énekét,
De túl vagy a Varázshegyen, nem értenéd...”









„Tehát vége...
Sosem láthatlak többé...
Sosem ölelhetlek többé...
Sosem foghatom a kezedet többé...
Sosem símogathatom meg az arcodat többé...
Egyvalamit tehetek: szerethetlek örökkön-örökké.”











Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn
Tenélküled!













Még nem búcsúztam el csak épp elszakadtam,
csak épp megfojtottak ,lenyelt könnyeim,
még nem búcsúztam el,csak beléd haltam,
még utánad kapkodnak, görcsösen kezeim,.










Te vagy a Nap, mely lenyugszik este,
Te vagy a Hold, az éjszaka teste,
Te vagy a csillag, mely szemembe ragyog,
Te voltál az Élet, nélküled én sem vagyok.
Elvitted tőlem a Napot, a Holdat és minden csillagot,
Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok.
Nélkülük én megvagyok, de Nélküled meghalok!










Mint tomboló vihar lesújtott a halál,
Bánatos szívünk gyógyírt úgysem talál.
Szerető, gondos szívedet nem pótolja senki.
Fáradt testednek, drága poraidnak,
A Jó Isten adjon örök nyugodalmat!









































