Linkek
Képgalériák

l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Egy szomorú nap fájdalmas emlékére

Nézem az apró lángok táncát, hallom a hangjuk suttogását.
Hogy nem jössz, azt eszem tudja, de a szívem soha el nem foÜlni az ablak előtt és várni valakit...
 
 
 
 
 
Ülni az ablak előtt és várni valakit...
aki már nem jön el
Tudom: a volt volna már sohasem lehet.
Ma sem jön, holnap sem.
Már sohasem jöhet.
 
 
 
 
 
 
Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény.
Tavasz, nyár, ősz és tél, nélküle fúj itt a szél.
Mint amikor gyermekek sírnak, ha éjjel rossz álmot látnak,
Belül úgy izzik a bánat, az emlékek csendben fájnak.
Égő könnycsepp, mondd meg neki, hogy szeretjük,
És amíg élünk, el nem felejtjük.
 
 
 
 
 
 
 
Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva. 
A percek szenvednek, várnak az idő halálára. 
Minden hideg, minden fagyott, 
csak hiányod állandó.
 
 
 
 
 
„De nehéz nevetni, amikor sírni kéne
Csillagot hazudni a beborult égre!
Vidám nevetéssel verni fel a házat
Mikor a szívem mélyén ott a bánat!”
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

Belépés
Kereső
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.003 mp