Gyászképek (idézetek)

Linkek

Képgalériák

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Fájdalom, hiány , emlékezés!

Nézem fényképedet, drága mosolyodat,

Könny áztatja arcomat, - így nem látlak már,

Mert szememet elfedi a homály.

A hangodat sem hallom,

mert hangos zokogásom, megtöri a csendet. . .

Már csak egyre vágyom:

hogy ott lehessek VELED!

Hogy átöleljelek és elmondjam NEKED:

- MENNYIRE, MENNYIRE SZERETLEK! ! !

Ha olykor mégis meggyötör az élet,

Azért most örülj a jónak és a szépnek,

S szívedbe csendüljön mindig az ének:

Hogy vannak, akik mindig szeretnek téged!

Csöndben merengve bámulok előre,

megállt az élet, megállt egy időre.

Bárhol is kereslek, nem látlak sehol,

felkavartad lelkem, szívem már gyászol.

Szememből könnycsepp halkan csordogál,

nincsen már másom, csak emlék, mit itt hagytál.

Arcomon a mosolyt,

rég ellepte bánatom,

hisz, akit szeretek,

soha többé nem láthatom!

Küzdök az érzésekkel

és küzdök a fájdalom ellen,

de tudom, a hiánya

örökké itt marad bennem...

Esik az eső, az égis velem érez.

Folyik a könnyem, mert Ő

többémár nem lesz.

Sóhajom elszáll, sötét a felhő

szívemben a bánat egyre csak nő.

A csillagos égbe suttogom a nevedet,

Rád gondolok,

s könnyes lesz a szemem!

Szomorú a szívem,

ajkam elnémul.

Hiányzol nekem,

hiányzol nagyon.

Belépés

Kereső

Oldalak

0.019 mp