Gyászképek (idézetek)

Linkek

Képgalériák

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Gyertyák, csokrok, idézetek!

Most a fájdalom üvölt bennem, karmol, tép, szétszakít,

De az élet mindvégig arra tanít, hogy elviseld a kínt.

Miért Ő? Miért ment el Ő is ily korán?

Nem érdemelt az élettől többet talán?

A sok miértre nincsenek válaszok,

Fájlalom, de választ én sem kaphatok.

Magányomban köszönt az est egy hosszú, fáradt nap után,

Ágyam szélén kuporgok, s tekintetem megpihen szűk szobám kopár falán.

Emlékek képe hívogat, s képzetem újra elindul feléd,

Néma könnyeket hullajtok, és ökölbe szorítom reszkető kezem.

Ellenem szövetkezik a csend, hálóját vetette ki rám,

Én kiáltanék, de nem tudok, erőtlen testem áldozat.

Arcomat a párnámba temetem, mély barázdákat szántott lelkemen a fájdalom.

Felsírok, mint egy kis gyerek, mert hiányod fáj nagyon.

Nem rég, hogy örök álom zárta le szemed,

Könnyek között emlegetjük a Te drága neved.

Elmentél tőlünk egy végtelen útra,

Melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.

Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,

Mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél?

Visszahozna a szeretet, letörölnéd az Érted hulló fájó könnyeket.

Belépés

Kereső

Oldalak

0.02 mp