Linkek
Képgalériák

l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Képek , versek, idézetek , gyetyák.

 
Most a fájdalom üvölt bennem, karmol, tép, szétszakít,
De az élet mindvégig arra tanít, hogy elviseld a kínt.
Miért Ő? Miért ment el Ő is ily korán?
Nem érdemelt az élettől többet talán?
A sok miértre nincsenek válaszok,
Fájlalom, de választ én sem kaphatok.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nem rég, hogy örök álom zárta le szemed,
 
Könnyek között emlegetjük a Te drága neved.
 
Elmentél tőlünk egy végtelen útra,
 
Melyről csak visszanézni lehet, visszajönni soha.
 
Hazafelé nem építettek utat, de ha mégis lenne irány,
 
Mely otthonod felé mutat, ugye hazajönnél?
 
Visszahozna a szeretet, letörölnéd az Érted hulló fájó könnyeket.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nélküled semmit nem érnek a szavak, ha nem Te mondod őket.
Semmit nem érnek a napok, ha nem hoznak hírt felőled.
Semmit nem ér a napfény, ha nem az arcodon ragyog.
Semmit nem suttognak a fák, ha csak egymagam vagyok.
Semmit nem ér a ma, ha nem vagy itt velem,
Nélküled az élet csak fájó értelmetlen gyötrelem.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ott vagy minden nevetésben, 
A szerető ölelésben.
Ott vagy minden hallgatásban, 
A néma kiáltásban.
Minden percben és órában
Itt vagy velünk. Tudom! Érzem!
Bár a szemem nem lát Téged,
De a szívem érez.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Belépés
Kereső
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.014 mp