Virágok, gyertyák , idézetek






"Virágerdő sűrűjében pihen
egy szív csendesen.
Rég nem dobban családjáért,
messze vitted Istenem!
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
Akik szívből szeretnek,
nem felednek Téged!"









Kifelé mosolygok, de belül pereg a könnyem,
Nem láthatja senki, hogy összetört lelkem.
Jókedv és vidámság mind ez csak álca,
Hogy fájó szívemet senki meg ne lássa







Sajnos nem jössz már, s nem hallom hangodat,
Még a gyertya lángja sem enyhíti hiányodat.
Egyre csak múlnak a napok , a hetek,
De hangod csak azt súgja: "Sajnos nem jöhetek!"







Ha egy könnycsepp gördül végig az arcunkon,
Ez azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon.
A könny és a szeretet édestestvér,
Nem szeretet, ami egy könnyet sem ér.
Ki sosem sír, az sosem szeretett,
Mert a könny és a szeretet egy napon született!





Lágyan fúj odakint a szél,
hallgasd , miről mesél.
Úgy mesél, ahogyan régen Te nekem,
azt soha el nem feledem.







Ó, hinnem kell, hogy lelked mégis él,
E földi kíntól mentesülten, fénylőn,
Mi vagyunk csak, kiket siratni kell,
Kik itt maradtunk fájdalomban élőn
Tenélküled!



Egyedül vagyok, már nem vagy itt velem,
Sírnak az angyalok, lelked szél szárnyán lebben.
Csak némán lépkedek angyalok könnyében,
Féltve őrizlek szívem közepében.





