Linkek
Képgalériák

l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Idézetek virágok gyertyák

 

 

 

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messzirõl kéklõ nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint hiányod könnyhúrjain hegedül.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Itt vagy velem a lelkem mélyén,
Örökre belevésted magad.
Tudom, egy ideig nem látlak ,
De jó tudni, hogy velem vagy.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Rád gondolok és a sírás fojtogat,
Ha behunyom szemem, látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod,
Mintha még mindig itt lennél,... örökké a szerelmed maradok!!!
 
 
 
 
 
 
 
Számtalanszor újra látom képedet,
kedves emlék, elfeledni nem lehet.
Illatodat felém fujja a szél,
elmúlt szép napokról, RÓLAD mesél...
 
 
 
 
 
 
 
 
Szívem szíveddel együtt dobban,
Nem szerethet nálam senki jobban.
Olyan vagy nekem, mint egy édes virág,
Többet érsz nekem, mint az egész világ!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dermedt, fagyos reggel csendesebb a világ,
Az asztalon fényképed, fehér gyertya, virág.
Rád gondolok most is, széttépett lélekkel.
Örök fájdalommal, örök szeretettel!
 
 
 
 
 
 
 
 
Ne gondold azt, hogy semmivé lettél,
Õrizzük azt, mit mondtál és tettél.
Ettõl van az, hogy szeretünk Téged,
Bárhol is vagy, nem érhet véget!
 
 
 
 
 
 
 
Álmok, emlékek szép szavak, 
Ez minden mi a múltból megmaradt. 
Fájdalom s ûr, a szív nem felejt csak tûr, 
És remél, hátha a múlt csodája visszatér...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belépés
Kereső
Oldalak

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.016 mp