l

 

      (Amikor meghaltál

   csak mentem-mentem,

   azt sem tudtam,merre,

    azt sem tudtam hová,

  A szívemen,mint valami 

           szorító kígyó,

   vonaglott a fájdalom...) 

 


   

 


 

lap tetejére

 

 


 

Fájdalom, hiány, gyász

"Megpihent szíved,
szemed álomba merült,
Fel szált a lelked
Angyalok közé került, nappal
Angyalként jössz hozzánk,
Éjjel csillagként ragyogsz,
Igaz nem látunk, de tudjuk,
fentről mindig Ránk mosolyogsz."
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mikor az ember magára marad,
könnyezve telik el minden pillanat,
mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,
ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nélküled semmit nem érnek a szavak, ha nem Te mondod őket.
Semmit nem érnek a napok, ha nem hoznak hírt felőled.
Semmit nem ér a napfény, ha nem az arcodon ragyog.
Semmit nem suttognak a fák, ha csak egymagam vagyok.
Semmit nem ér a ma, ha nem vagy itt velem,
Nélküled az élet csak fájó értelmetlen gyötrelem.
 
 
 
 
 
 
 
 
A neved a szél simítja egy táblán,
Az örök kék ég alatt az örök magány, 
De mégis bennünk élsz tovább, 
Mert az emlék erősebb, mint a halál.
 
 
 
 
 
 
 
 
Az élet arra jó, hogy megtanuljunk szenvedni,
Az igaz boldogságot soha el nem feledni.
Megtanuljuk a számunkra legfontosabbat szeretni,
S hogy a legnagyobb fájdalmat el tudjuk viselni
 
 
 
 
 
Gyertyát gyújtok,érted égjen fényesen,
 
emlékezem,hull a könnyem csendesen,
 
fényképedet előveszem,emlékeim dédelgetem,
 
fájó szívvel,könnyes szemmel emlékezem,
 
Hallom nevetésed,érzem létezésed,
 
mert szívemben örökké élsz ,amíg élek.
 
 
 
 
 

 

Belépés
Kereső
Oldalak
0.016 mp