Gyászképek (idézetek)

Linkek

Képgalériák

(Amikor meghaltál

csak mentem-mentem,

azt sem tudtam,merre,

azt sem tudtam hová,

A szívemen,mint valami

szorító kígyó,

vonaglott a fájdalom...)

Képek , versek, gyász

Eljöttem hozzád, itt vagyok újra Veled,

nem kulcsolhatom többé kezembe kezed.

Az utad tovább csillagösvényen járod,

fényévnyi távolok már a Te világod.

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,

sárgult avar zizzenve kíséri léptem,

virágok kavargó, fanyar illata száll,

eltűnt álmaink sírkő vigyázza már.

Kinyújtom kezem, de csak a semmit fogja,

Itt vagyok látod, térdre rogyva.

Nehéz kövekként hullnak rám az elsárgult levelek,

S viszik magukkal mind, a kristály kék könnyemet.

Csak egy kósza szél, mi még lágy, simogat néha,

De gyorsan tovaröppen, s utána minden oly néma.

Csak a lelkem kiált, oly kétségbe esve,

Mert minden mi szép volt, itt van eltemetve.

Mikor letérdeltem ide, még fagyos volt a föld,

Aztán jött a tavasz, a nyár, minden üde volt, s zöld.

De már érezni az ősz fanyar illatát,

Ne félj maradok, s éneklem tovább szívem dallamát.

"Az élet szomorúan csak eltemet,

Mint az ősz a gondtalan nyarat.

Hullanak a sárgásbarna levelek,

S utánad szinte semmi sem maradt...

Ha lenne még egy utolsó napom,

Elmondanám, mennyire hiányzol.

Átölelne téged szerető karom,

S látnád, ahogy a láng pislákol..."

„Valahol messze sír egy hegedű,

tücsök dalol hozzá kíséretül.

Úgy fáj a hang...vajon ki szomorú:

én csupán, vagy aki hegedül?

Éjfélt ütött az óra...rejtve, lopva

jó volna most egy hárs alá kiállni...

fátylas szemekkel elnézni a holdat...

és várni...várni...várni...”

Belépés

Kereső

Oldalak

0.003 mp