Virágok , gyertyák , idézetek




"Elhervadó őszirózsa, hulldogáló tarka lomb, Boruljatok sírhalmomra, legyen bársonypuha domb. Elrepültek már az évek, Isten sok napot adott, Megtört testtel földbe térek, de szívetekben ott vagyok."




"Megpihent szíved,
szemed álomba merült,
Fel szált a lelked
Angyalok közé került, nappal
Angyalként jössz hozzánk,
Éjjel csillagként ragyogsz,
Igaz nem látunk, de tudjuk,
fentről mindig Ránk mosolyogsz."



Nélküled semmit nem érnek a szavak, ha nem Te mondod őket.

Semmit nem érnek a napok, ha nem hoznak hírt felőled.
Semmit nem ér a napfény, ha nem az arcodon ragyog.
Semmit nem suttognak a fák, ha csak egymagam vagyok.
Semmit nem ér a ma, ha nem vagy itt velem,
Nélküled az élet csak fájó értelmetlen gyötrelem.




* Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell, sose lesz másképp.
Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés,
az a búcsú szó, amivel elmész. ...
Itt az éjjel, és Te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem, ugy mint régen, és ha hívlak
, senki nem felel, csak a szivem dala sír a szélben.




"Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: nagyon Hiányzol!













